Az agilitás és a Fontanus módszer – 2. rész: csapat

Az IT szektorban 2001-ben jelent meg az agilis fejlesztés, és habár vannak akik vitatják, akik csinálják, mind fejlődésként tekintenek rá a korábbi, a kiszámíthatatlanság ellen kontrollal küzdő megközelítéssel szemben. Talán ennek is eredménye, hogy az agilis fejlesztés ma már nem csak az IT-ban nyert teret, hanem minden más csapatmunkán, szolgáltatáson alapuló területen is hódít. Az agilis módszertanok pikantériája ezzel együtt is az, hogy igazán senki sem tudja, hogy az mi is pontosan. Valójában több gyakorlati módszer közös vonásainak összefoglalásából született meg, és a kezdeti módszerek megelőzték magát az elméletet. Most egy hasonló, az agilis szemlélettől függetlenül kidolgozott, de az agilitásba, mint gyűjtőfogalomba tökéletesen illeszkedő megközelítést szeretnék bemutatni, ami a Fontanus Központ tudományos eredményeire épít.

Ez egy több részes cikksorozat, aminek most a bevezetőt követő második részét olvasod. A kezdő cikkhez kattints ide.

Az első részben több elemét is kiemeltem az agilis szemléletnek:

  • a kommunikáció fontossága
  • a változás elfogadása
  • a csapatba vetett bizalom
  • a közös munka folyamatossága
  • az egyszerű munkaszervezés
  • a célorientáltság

Ezek közül a hátsó 4 mindegyike a csapatról szól, azonban a csapatnak, mint témának nem lehet egyszerűen nekiugrani. Fontos tudatosítani, hogy a csapat mindig egyénekből áll, és minden csapat pont annyira fog működni, amennyire vagy a leggyengébb tagja működik, vagy amennyire az ő gyengeségeit a többi csapattag ellensúlyozni képes.

Mit tanulhatunk a tudatfejlődés tudományából a csapatra vonatkozóan?

Akarat

Az Teoretika sok fogalmat bevezet. Ezek tárgyalása bőven túlnyúlik egyetlen cikken, most azonban valamilyen szedett-vedett bevezetőre mégiscsak szükség lesz! Az akarat megértéséhez elengedhetetlen a munka körének legalább felszínes megértése.

A figyelem, a tapasztalás és az akarat összefüggései (Forrás: Török-Szabó Balázs, A Teoretika, 2017)

Az fönti ábrán látható, hogy az akarat alapvetően 3 összetevőből épül fel. A szándék ennek fizikai, az érdek mentális, az indulat pedig érzelmi eleme. Ha valaki csak végrehajt, akkor ő csak szándékal rendelkezik, mert nem érti, hogy miért végzi az adott tevékenységet, így érzelmileg esélye sincs akarni azt. Azt elérni, hogy minden csapattag rendelkezzen akarattal, ami a közös munka irányába mutat nem sétagalopp, azonban nagyon megtérül!

Ebben egy nagy segítség tud lenni, ha találunk valamilyen közös célt, ami irányába mindannyiunk akarata irányulhat.

Azok számára, akik tudományos magyarázatok helyett, inkább vevők a bulvárra, nagyon hasonlóról beszél Simon Sinek is a “jó” vezető kapcsán. A lényeg, hogy törekedjünk érzelmi szinten motiválni az embereket, ez pedig nem feltétlenül jelent játékosságot, jó hangulatot, hanem egy célt, ami érzelmileg is képes megmozgatni minket. A legegyszerűbb (és nem mindig működő) lehetőség erre, ha felismerjük, hogy együtt akarunk dolgozni. Ehhez persze nem árt egy képzett vezető, aki ezt képes megfelelően kommunikálni, képviselni is.

A bizalom

Ha már az akaratot magunkban helyreraktuk, és elfogadtuk, hogy ez nem fog mindannyiunkban egyik napról a másikra kialakulni, akkor érdemes elővenni a bizalom kérdését.

A bizalom kapcsán a meghatározó gondolkodás a tartózkodás, a félelem: miért bízzak meg benned?! Miért ne? Már a kérdés is mutatja, hogy a bizalom valójában egy döntés. Csak azon múlik, aki adja, nem azon, aki kapja. A mai közfelfogásban azonban szeretjük ezt feltételekhez kötni, és a másik szemére hányni. Valójában azonban csak rajtunk múlik, hogy bízunk-e a csapattársainkban.

A fenti mondatok tökéletesek arra, hogy valaki vakon elkezdje követni, majd visszajöjjön ide, és lehordja ezt a cikket a sárga földig. Aki így jár el, nem érti a lényeget. Azzal, hogy döntünk, miénk a következmény utáni felelősség is. A bizalom nem vakmerőséget igényel, hanem bátorságot. A bátor ember odafigyel arra, ami körülveszi, ami körülötte zajlik, és így mer új utakat járni, a vakmerő csukott szemmel lép az ismeretlenbe. A kettő közt óriási a különbség! Az alaptétel azonban továbbra is megállja a helyét: a bizalom egy döntés, annak a döntése, aki adja.

Miért fontos bízni a csapattársainkban? A kérdésre a válasz ott található, amiért vannak csapattársaink. Ennek több oka is lehet: van amihez nem értünk, van amire már nincsen időnk, vagy csak egyszerűen szeretjük a többi ember társaságát. Bizalom nélkül ezek egyike sem fog megvalósulni. Bizalom nélkül a csapattársainkat lekorlátozzuk, és ezzel a csapatot, így magunkat is korlátozzuk.

Csapatmunka

A csapatmunka kapcsán ma gyakran hangoztatot mondat, hogy mindenki csapatban dolgozik. Sajnos, az évek tapasztalatai számomra azt mutatták meg, hogy szinte senki sem dolgozik csapatban. Emberek néha összetalálkoznak, majd idejük nagy részében egymás mellett dolgoznak. Ennek egyik eredményeként gyakran akadályozzák egymást. A valódi csapatmunkában nem akadályozod a másikat.

A Fontanus Központ felnőttképzésének egyik központi eleme a csapatmunka, a többi ember felé nyitás. Ennek során gyakran időbeli telik míg egyáltalán felfogjuk, hogy minden korábbi tapasztalatunk ellenére nem vagyunk jó csapatjátékosok, sem vezetők. Ezt a belátást követően indulhat a munka! Ha pedig valaki elkezd e területen magával dolgozni, akkor idővel teljesen átalakul a csapathoz való hozzáállásunk. Ennek érdekében nem tudok mást javasolni, mint a Központ kapcsolódó képzéseit vagy az Akadémiát.

A csapathoz eddig a legtalálóbb megfogalmazás, amivel sikerült előállnom a következő. Minden csapat olyan, mint egy nagyzenekar, amiben minden csapattag egyszerre zenész és hangszer. Egy jól működő csapatban a hegedűs a hegedűhöz ül le, mindenki tudja magáról, hogy mi az ő szerepe a csapatban, és azt is tölti be. A rosszul működő csapatokban a hegedűs dobol, a cintányéros a karmester, stb. Nem elég azt tudni, hogy szükség van dobra és szükség van dobosra is, a csapatnál arra is szükségünk van, hogy a kettő egymásra találjon, és miután emberek vagyunk, valójában arra van szükség, hogy magunktól találjuk meg a helyünket a csapatban. A fő buktató ebben az, amikor elképzeljük a helyünket, amikor azt hisszük, hogy mi vagyunk az első hegedűs, miközben a valódi helyünk a furulya mellett van.

Ennek a fejezetnek a címe a csapatmunka. Ha körültekintően olvassa valaki az előző bekezdéseket, akkor megláthatta már, hogy a csapatmunkához az egyéni munka vezet. A munka köre így itt is jelen van. Szükségünk van akaratból eredő tettekre, az abból származó információ feldolgozására, majd újabb akaratra, hogy megtaláljuk helyünket a csapatban. Ezzel együtt pedig zajlik a csapatmunka is, ahol a csapat egy irányba tesz, amihez egy akaratra van szüksége, ebből a tettből pedig tanul, és összedolgozva, a bejövő információkra építve ismét lép tovább.

Leave a Comment

Your email address will not be published. Required fields are marked *