A tudomány két alappillére a megfigyelés és a logika

Még néhány éve hallottam, hogy a tudomány két alappillére a megfigyelés és a logika. A téma a Fontanus Központ szakmai vezetőivel beszélgetve merült fel, és akkor szembesültem saját korlátoltságommal is, amit itt szeretnék megosztani. Életem során nagyon sokat tanultam, egy időben kutató-közgazdásznak készültem. Azt hittem, hogy tudom mit jelent a tudomány, hogyan fejlődik, épül és alapvetően mi fán terem. Tévedtem.

Ez talán a legismertebb tudományos képlet:

E=mc2

Hol van ebben megfigyelés és hol van benne logika? Elméletileg, minden eleme ezekből épül fel, gondolhatnánk. A valóság azonban nem ez. Mára az fogalmazódott meg bennem, hogy amit ma tudománynak hívunk az leszűkíti a tudomány definícióját.

A mérés nem megfigyelés

Minden mérés megfigyelés, de nem minden megfigyelés mérés. A mai világban ezzel az állítással nagyon sokan vitakoznának, hibásan. Írok egy példát. Vajon Descartes Elmélkedései tudományos munkának számítanak-e? Szerintem igen. Mérhető-e, amiről ír? Mérhető-e a gondolkodása, a gondolatmenete? Hogyan nyilvánul meg egy mérésben, hogy megtévesztenek az érzékszerveim és ennek tudatában vagyok? Sehogy. A gondolkodásunknak csak egy része, az empíria mérhető. Descartes pedig egy másik irányzat, a racionalizmus, vezéralakja volt.

Idővel e két irányzat összeért, azonban mintha mára elfelejtenénk, hogy nem minden mérhető. Helyette azt képzeljük, hogy csak még nem tudjuk mérni.

A matematika nem logika

A matematika a logikának csak egy fajtája, a logika egy külön tudományág, ami bizonyos tekintetben jelentősen összetettebb a matematikánál. Jó eséllyel sokan hallottunk már az arisztotelészi vagy hegeli logikáról. Ezek nagyban eltérnek a matematika axiómáitól.

Mit jelent mindez a tudományra nézve vagy inkább a saját tudományos világomra nézve? Azt, hogy amit tudománynak hívtam az egy egészen korlátolt kis darabja annak, ami valójában a tudomány. Amióta pedig ezzel szembesültem, egyre inkább azt érzem, hogy ezzel nem csak én vagyok így, hanem a világunk nagy része. Lehet, hogy van ma a világon tucatnyi filozófus, akik tudják, hogy a fizika nem minden, akiknek fáj, hogy a tudományt a mérhető és matematikailag leírhatóra korlátozzuk, de az ő tudásuk távol van az emberektől. Amióta ezzel szembesültem, valahogy színesebb a világ, több benne a kérdés, és a lehetőség a megismerésre.

When a professional starts to grasp agility

A few days ago I was running a retrospective at a UX agency after one of their successful projects. During the retro, it came out that the success of the project was totally unpredictable at the beginning, and we had to dig deep into details why it was not a failure in the end.

Late in the project it turned out that the workflows are extremely complicated. Much more complicated than anyone would have expected, including the client. At this point the project manager and the UX lead tried to come up with an idea how to avoid similar situations in the future. Soon, they realized that they can’t foresee these cases, they can only catch and handle them once they emerge. At this point, the UX lead asked me how could they change this situation. This allowed me to discuss with them the Cynefin model. I think this is one of the few real theories in project management, besides the many lores.

What to do about complexity?

I had to tell that you can’t change this situation. The Cynefin framework is a really simple tool that says, you can categorize every problem space into one of 5 categories. A situation is either simple, or complicated, or complex, or chaotic, or there is disorder. Moreover, problems can move from one category to adjacent categories either due to special conditions or external factors (like technology development).

This UX studio is often working with clients from the banking and telco sectors. These sectors have been operating in the complicated domain for a very long time. Due to the ever-increasing presence of IT and increasing market dynamics, these markets are currently being pushed into the complex domain. This requires a shift in thinking and problem solving.

As the Cynefin model suggests, complicated situations are best solved with highly educated experts who design a solution upfront. On the other hand, the best approach in the complex domain is different. In complex situations, the problem reveals itself as we move forwards. We need decision power and responsibilities at a lower level in order to move quickly as new information becomes available. The industry’s answer to this problem is “agility“. Agility is a collection of approaches, tools, mindsets that emerge by experimentation and are not collected under a systematic theory.

Personal remarks

My personal opinion is that the systematic approach could be derived from the work on human conception and interaction as described by Balázs Török-Szabó in his books. I try to build on his theories and choose (or fine-tune) the agile methods given the understanding provided by his oevres. This makes my work really interesting. On one side, I have experience with the huge amount of agile approaches and on the other hand I have connections to some really low-level and abstract science.

Developing board games – a product manager’s personal experience

I have never developed any board games (yet). Still, a few days ago I have been playing with a friend who owns many games. I asked him how does he choose the board game to buy. While he told me his story I realised that probably some really clever product managers were actually using my friend’s approach to learn about their ideas, and they are actually running a lean product development approach. This short post is a product manager’s insight into board game development without any real knowledge of how it actually works. If you are a product manager of board games, please provide some real-world feedback and let me know how it actually works!

How a boardgame-nerd does it?

So here is the process for my friend to buy a new game:

  1. He is subscribed to the BoardGameGeek news list
  2. Every week once or twice he receives an email. In this mail, every new game is shortly presented
  3. If he finds a game interesting from this description, he opens that game’s webpage (on BoardGameGeek) and subscribes to it.
  4. Sometime later, the game developers post the game’s rulebook.
  5. If the game seems to be interesting after reading the rules he decides to buy it.
  6. Unfortunately, at this time the game does not exist yet. So he just puts the game on his wishlist managed at BoardGameGeek. Once the game reaches the shelves, my friend will buy it immediately.

What does it mean to a product manager?

So what did I learn from this process? As a product manager, I want to learn about my potential market as quickly as possible with the least possible investment made. Especially I would like to foresee and mitigate the biggest risks.

What might be the biggest risks in game development? There are currently 51 different game mechanics presented at BoardGameGeek. This means that it’s pretty unlikely that my new game will have a totally new mechanics, and it might not work out well. Besides the mechanics, the game is about balance and a story. So, I guess these are the biggest risks. I don’t know if the story will find its audience if there is a market for it and I have to find the right balance in the game. How to mitigate these risks cheaply and quickly?

A proxy for the market

Using the newsletter of BoardGameGeek I can quickly get feedback about the story. When the news about my coming game is out, I see the number of subscriptions to it. By this time my game is only a rough idea of a story, but I can already see if there is interest in it or not.

Finding the right balance

At this point, I can decide to move forward with the game development, and create the rulebook. Besides the rulebook, my designers have to be drawn at least the concept arts. Moreover, in order to write the rulebook, the game should be balanced. This is probably a rather costly task as testing means playing the game a lot. Thus I definitely want to know that the story will stick.

Once I post the rules, I again receive feedback. There might be people who leave my page and others who subscribe to it or even add it to their wishlist. These data should be enough to come up with a reasonable estimate about my future market – if I’m an experienced boardgame product manager. With all these insights I can pay the designers to finish all aspects of the design, I can start working on marketing materials and organise the production and launch.

Have you ever created a board game? Would you mind sharing your approach to it?

Az agilitás és a Fontanus módszer – 2. rész: csapat

Az IT szektorban 2001-ben jelent meg az agilis fejlesztés, és habár vannak akik vitatják, akik csinálják, mind fejlődésként tekintenek rá a korábbi, a kiszámíthatatlanság ellen kontrollal küzdő megközelítéssel szemben. Talán ennek is eredménye, hogy az agilis fejlesztés ma már nem csak az IT-ban nyert teret, hanem minden más csapatmunkán, szolgáltatáson alapuló területen is hódít. Az agilis módszertanok pikantériája ezzel együtt is az, hogy igazán senki sem tudja, hogy az mi is pontosan. Valójában több gyakorlati módszer közös vonásainak összefoglalásából született meg, és a kezdeti módszerek megelőzték magát az elméletet. Most egy hasonló, az agilis szemlélettől függetlenül kidolgozott, de az agilitásba, mint gyűjtőfogalomba tökéletesen illeszkedő megközelítést szeretnék bemutatni, ami a Fontanus Központ tudományos eredményeire épít.

Ez egy több részes cikksorozat, aminek most a bevezetőt követő második részét olvasod. A kezdő cikkhez kattints ide.

Continue reading →

Az agilitás és a Fontanus módszer – 1. rész: kommunikáció

Az IT szektorban 2001-ben jelent meg az agilis fejlesztés, és habár vannak akik vitatják, akik csinálják, mind fejlődésként tekintenek rá a korábbi, a kiszámíthatatlanság ellen kontrollal küzdő megközelítéssel szemben. Talán ennek is eredménye, hogy az agilis fejlesztés ma már nem csak az IT-ban nyert teret, hanem minden más csapatmunkán, szolgáltatáson alapuló területen is hódít. Az agilis módszertanok pikantériája ezzel együtt is az, hogy igazán senki sem tudja, hogy az mi is pontosan. Valójában több gyakorlati módszer közös vonásainak összefoglalásából született meg, és a kezdeti módszerek megelőzték magát az elméletet. Most egy hasonló, az agilis szemlélettől függetlenül kidolgozott, de az agilitásba, mint gyűjtőfogalomba tökéletesen illeszkedő megközelítést szeretnék bemutatni, ami a Fontanus Központ tudományos eredményeire épít.

Ez egy több részes cikksorozat, aminek most a bevezetőt követő első részét olvasod. A kezdő cikkhez kattints ide.

Continue reading →

Az agilitás és a Fontanus módszer

Az IT szektorban 2001-ben jelent meg az agilis fejlesztés, és habár vannak akik vitatják, akik csinálják, mind fejlődésként tekintenek rá a korábbi, a kiszámíthatatlanság ellen kontrollal küzdő megközelítéssel szemben. Talán ennek is eredménye, hogy az agilis fejlesztés ma már nem csak az IT-ban nyert teret, hanem minden más csapatmunkán, szolgáltatáson alapuló területen is hódít. Az agilis módszertanok pikantériája ezzel együtt is az, hogy igazán senki sem tudja, hogy az mi is pontosan. Valójában több gyakorlati módszer közös vonásainak összefoglalásából született meg, és a kezdeti módszerek megelőzték magát az elméletet. Most egy hasonló, az agilis szemlélettől függetlenül kidolgozott, de az agilitásba, mint gyűjtőfogalomba tökéletesen illeszkedő megközelítést szeretnék bemutatni, ami a Fontanus Központ tudományos eredményeire épít.

Ez egy több részes cikksorozat, aminek most a bevezető részét olvasod.

Continue reading →